Névadónk

Koren István

Koren István 1805. december 21-én született Domonyban. Apja “Vallásos, a munkában fáradhatatlan s mind a mellett nagyon szegény ember volt, aki mindenkor kész nyomorogni fia javáért” – mondta róla a fiúi kegyelet szava.

1812 őszén a domonyi elemi iskolában kezdte meg tanulmányait.

1816-tól 1825-ig 9 éven át Selmecbányán tanult, a gimnáziumi osztályok után a főiskolai filozófiai, bölcsészeti, teológiai karára iratkozott be.

Tanárai már ekkor felfigyeltek zenei tehetségére.

1825-től 1827-ig Pozsonyban tevékenykedik, s itt szerzi meg a középiskolai tanári képesítést.

Innen a Zólyom vármegyei Osztrolukára kerül, Osztroluczki Miklós nagybirtokos fiának nevelőtanáraként.

1834 január elején foglalta el új állását Aszódon. Ekkor Koren 29 éves és öt nyelven beszél. Pontossága rendszeretet jótékony hatással volt az intézményre. Egyedül látta el iskolája minden teendőjét, igazgatója, tanára, gondnoka volt egyszemélyben, sőt még tanítványai zongoraoktatásával is foglalkozott, és segédlelkészi teendőkként magyarul, németül és szlovákul prédikált a templomban.

Leghíresebb tanítványa Petőfi Sándor volt, aki Aszódon tette meg első irodalmi próbálkozásait.

1856-ban azonban az osztrák elnyomó hatalom bezáratta az aszódi latin iskolát.

Koren István 23 évi munkásság után új helyet keresett, s 1856 őszén elfogadta a szarvasi főgimnázium tanári állását. Itt 1857. január 1-től 1883 júniusáig tanított, s innen vonult nyugdíjba.

Halála 1893. április 17-én következett be.

A szarvasi temetőben helyezték örök nyugalomba. Síremlékének felirata kiválóan jellemzi emberi nagyságát:

“A munka volt életeleme, a nevelés egyetlen élvezete, a közjót szolgáltatni egyetlen dicsvágya, a köztisztelet jutalma.”