Bemutatkozás
Mivel engem ért az a megtiszteltetés, hogy április 2-án aláírhattam tagintézmény-vezetői megbízásomat és így az elkövetkező öt évben én vezethetem Domony egyetlen iskoláját, engedjék meg hogy bemutatkozzam:
Tóth-Simon Andrea vagyok, 1971. 11.03-án születtem Vácon. A váci Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem.1995-ben végeztem a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola tanítói szakán, idén decemberben diplomázom a Budapesti Műszaki Egyetem közoktatás-vezetői képzésén.
Aszódon élek, három gyermek – egy 17 éves fiú, egy 15 éves és egy 8 éves lány – anyukája vagyok. Férjem szintén pedagógus. Letkésről költöztünk ide hat esztendeje, ahol egy általános iskolában dolgoztam, alsós pedagógusként, illetve öt évig igazgatóhelyettesként. Több, mint húsz éve dolgozom pedagógusként, ebből 16 évet tanítottam aktívan alsó tagozatban.
Sokan ismernek, ismertek már, hiszen alsós tanító néniként egy osztályt végigkísértem a felső tagozatig, de iskolavezetőként még nem mutatkozhattam be, ezért szeretnék egy kicsit beszélni az iskolával kapcsolatos terveimről, elképzeléseimről.
Úgy gondolom, hogy egy iskola vezetése nagy kihívás , de több évtizedes tapasztalatom birtokában úgy érzem, meg tudok felelni az elvárásoknak. Ez az iskola egy különleges iskola. Nem sorolható az átlagiskolák közé. Leginkább azért, mert az ide járó gyerekek, akik nagyon sok figyelmet és odafigyelést igényelnek, százszorosan-ezerszeresen képesek visszatükrözni azt a szeretetet, amivel a mindennapokban körülöleljük őket. Itt minden nap találkozom egy-egy, a gyerekektől felém áradó kedves kis megnyilvánulással, mosollyal, öleléssel, dicsérettel, amitől szinte magaménak érzem őket, és általuk az iskolát is.
Nagyon sok a speciális, különleges bánásmódot igénylő gyermek. Legtöbbször nem célra vezetőek a hagyományos módszerek a problémák kezelésére, ezt mi, az itt dolgozók , köztük én is, az évek alatt megtanultuk sikeresen kezelni. Persze megjegyezném, hogy a legjobb pedagógiai módszerek sem tudnának működni anélkül a szeretet, tolerancia nélkül, ami az iskolánk légkörét jellemzi. Nekem tehát az egyik legfontosabb feladatom a jövőben az lesz, hogy megőrizzem és továbbfejlesszem ezt a légkört.
Íme, néhány gondolat a szakmai célkitűzéseimből:
Az intézményvezetőnek felelősséggel és elhivatottsággal kell irányítani és sikerre vinni az intézményét. Így tehát arra törekszem majd, hogy:
– helyes célokat határozzak meg és irányt mutassak,
– a gyermekek érdekeit, a szülők igényeit tartsam szem előtt,
– a kollégák véleményét, javaslatait meghallgatva helyes döntéseket hozzak,
– felelősséget vállaljak a közösségért,
– jó példával szolgáljak kollégáimnak,
– az iskola jó hírét megőrizzem, megerősítsem
– hagyományait ápoljam, értékeinket megőrizzem, értéket teremtsek,
– kollégáimat segítsem abban, hogy az elért eredményeket megtartsuk és továbbfejlesszük.
Úgy gondolom, hogy iskolánk hatékony és eredményes munkát végez, Tantestületünk mindent megtesz ennek érdekében. Célom, hogy jövőbeli döntéseim továbbra is ezt erősítsék. Továbbra is olyan iskolát szeretnék:
– ahová a gyerekek szívesen járnak, mert megértő, motiváló és szerető légkör veszi körül őket, ahol a széleskörű tevékenység kínálat segítségével képességeik sokoldalúan fejlődhetnek, ahol a tanulás motivációs alapja a sikerélmény,
– amelyik tud alkalmazkodni a társadalmi elvárásokhoz; szülői ,tanulói és fenntartói igényekhez,
– melynek meghatározó eleme a folyamatos kommunikációra épülő jó munkaköri légkör, a megbízhatóság, kiszámíthatóság, együttgondolkodás, együttműködés, közös tenni akarás,
– ahová mindezekért a szülők szívesen hozzák gyermekeiket, és együttműködnek nevelési-oktatási céljaink elérésében.
Végezetül szeretnék néhány gondolatot megosztani az aktuális, iskolánk jövőjét is befolyásoló tényekről. Az elmúlt években többször is kérdésessé vált iskolánk sorsa az egyre fogyatkozó gyermeklétszám miatt. A kis létszám egyben erősség és gyengeség is. Erősség, mert a kis létszámú osztályokban a pedagógusok jobban tudnak dolgozni,több figyelem jut egy-egy gyerekre, de gyengeség, mert az iskolát „állandóan a bezárás fenyegeti”.Most is egy ilyen kérdés előtt állunk. Reméljünk, mint eddig mindig- a válasz most is kedvezően fog hangozni számunkra. Én minden erőmmel ezen fogok munkálkodni, és kérem ezt mindenkitől, akinek lehetősége nyílik arra, hogy iskolánk sorsát kedvezően befolyásolja.
Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükben biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
/Reményik Sándor: Templom és iskola/
